udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
50
találat
lapozás: 1-30 | 31-50
Névmutató:
Lázok Klára
2006. október 27.
Október 25-én Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund nyitotta meg Képzőművészek 1956-ról című tárlatot. Hunyadi László Pongrácz Gergely alakját örökítette meg domborművén, mellette Kiss Levente Moyses Márton emlékére készített munkája áll. A rendezvénysorozat második részében 1956 eseményeit taglaló történelemtudományi konferencia zajlott, Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Sándor történészek – közülük többen doktorandusok – részvételével, a beszélgetést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálta. Könyvbemutató keretében az előadók a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró munkákat ismertettek. /Nagy Botond: Tények, képek, telt ház. 1956-ra emlékeztek a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./2006. december 20.
Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2007. május 31.
Az 1990-es években megnyíltak a kapuk a kisebbségiek szakemberképzése előtt is, megnőtt a marosvásárhelyi történetkutatók száma. A fiatal magyar történészek felkarolták a város múltjának kutatását. Most már van magyar kutató, aki a két világháború közötti időszakkal foglalkozik, és az is, aki a kommunista rendszer első két évtizedével, az Autonóm Tartomány megalakulásával, működésével és más hasonló kérdéssel igyekszik megbirkózni. Így jelenhetett meg a hiánypótló mű: Marosvásárhely történetéből (második kötet). A Pál-Antal Sándor és Novák Csaba Zoltán szerkesztette vaskos kötet különbözik az előzőktől. Marosvásárhely esetében a legtöbben a város középkori és későbbi múltját kutatták. A második kötet ezt a hiányt pótolja, alcíme: Új- és legújabb kori tanulmányok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/. A Pál-Antal Sándor, Simon Zsolt, Gidó Csaba, Koszta István, Sebestyén Spielmann Mihály, Nagy Miklós Kund, Körtesi Zsuzsanna, Berekméri Árpád-Róbert, Szabó Miklós, Novák Csaba Zoltán, Lázok Klára, Stefano Bottoni, Gagyi József és Soós Zoltán szerezte vaskos kiadvány érdekes várostörténeti témákat dolgoz fel. A város huszadik századi (és részben huszonegyedik század eleji) történetéről átfogó képet nyújt. /Nagy Botond: Mi történt a huszadik században Marosvásárhelyen? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./2007. augusztus 29.
Vladimir Tismaneanu az Egyesült Államokban élő történész-politológus történészekből és társadalomkutatókból állította össze csapatát. Alig fél év alatt készítették el a parlament előtt is bemutatott Jelentést, amely alapján Traian Basescu államfő elítélte a román kommunizmust. Idén ősszel jelenik meg könyv formájában a 660 oldalas dokumentum. A Jelentés magyar vonatkozású fejezetének megírására magyar szakembereket kértek fel. A fiatal történészekből álló kutatócsoport tagjai: Stefano Bottoni, a Bolognai Egyetem oktatója; László Márton, a Pázmány Péter Egyetem PhD-hallgatója és a marosvásárhelyi Teleki Téka munkatársa; Lázok Klára, az ELTE PhD-hallgatója és a csíkszeredai Sapientia Egyetem oktatója; Nagy-Mihály Zoltán, a pécsi egyetem doktorandusza és az EME főmunkatársa; Novák Csaba Zoltán, a bukaresti egyetem PhD-hallgatója és a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének munkatársa, valamint Olti Ágoston, az ELTE PhD-hallgatója. Nagy Mihály Zoltán kolozsvári történész elmondta, Vladimir Tismaneanu a kolozsvári Etnokulturális Központ vezetőjét, Salat Levente politológust kérte fel a magyar munkacsoport szervezésére, illetve a magyar fejezet megírására, tudva, hogy ebben a kutatóközpontban etnikai, kisebbségi és kisebbségtörténeti témákban folytak kutatások. Salat Levente a budapesti Bárdi Nándorhoz fordult, aki akkor a Teleki Intézetben dolgozott, és akinek a munkatársi köréből kerültek ki a felsorolt fiatal történészek. Romániában intézményesen nem folyik kisebbségkutatás, csak próbálkozások vannak a Jakabffy Elemér Dokumentációs Tár vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület részéről. Bárdi Nándornak köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben megpróbálták intézményesíteni a magyarság kommunista korszakának kutatását, fiatal erdélyi történészeket avatva be a kutatómunkába. – A magyar történészeknek azokat a kérdéseket kellett beemelni a román történetírásba, amelyeket az egyáltalán nem ismer. Például, hogy 1945-től kezdődően hogyan történt a magyar gazdasági intézmények államosítása és megszüntetése. A szövetkezeti központok megszüntetésével óriási vagyonállományt kebelezett be a román állam. Azért szedték össze mindezt, mert a román történetírásban létezik egy feltevés, miszerint a kommunizmus alatt mindenki egyformán szenvedett, sőt, a kommunizmus első időszakában a romániai magyarság pozitív diszkriminációban részesült. - Mindössze fél év állt rendelkezésre a Jelentés elkészítésére. A magyarországi levéltárakban megkezdődött a Romániára vonatkozó kutatás, de a romániaiakban nem. Nagy Mihály Zoltán hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság 20. századi történetének felkutatásával hadilábon állnak. Reméli, hogy a Tismaneanu-jelentés magyar fejezete felgyorsítja ezeket a kutatásokat. /Oláh-Gál Elvira: Tismaneanu-jelentés – megjelenés előtt a könyv. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 29./2007. november 1.
A politika általában a pillanatnyi pártérdekek szempontjai szerint pocskondiázta vagy, ritkábban, dicsérte a munkát – állapították meg Marosvásárhelyen a Tismaneanu-jelentés szakemberei. Fiatal történészek voltak a marosvásárhelyi Belvárosi szerdák rendezvénysorozat októberi estjének meghívottjai. László Márton, Lázok Klára és Novák Csaba Zoltán tagjai lehettek annak a szakértői csoportnak, amely elkészítette a kommunista rendszer bűntetteit fellajstromozó Tismaneanu-jelentést. Markó Enikő moderátorként örömének adott hangot, amiért a három fiatal szakember egyaránt Marosvásárhelyen talált magának munkát: László Márton az Állami Levéltár Maros megyei fiókjának levéltárosa, Lázok Klára a Teleki Téka kutatója, Novák Csaba Zoltán pedig a Román Akadémia Társadalomkutató Intézete vásárhelyi fiókjának munkatársa, mindhárman doktoranduszok. Kutatási területük is megegyezik: a jelenkorral foglalkoznak. 2006 áprilisában alakult meg még a Tismaneanu-bizottság. Magyar részről Salat Leventét, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorát kérték fel a részvételre, neki köszönhetően kapcsolódhatott be az a történészcsoport, amelynek a három fiatal kutató is tagja. A magyar rész megírását két hónapnyi kemény kutatómunka előzte meg, amelynek során minden levéltári anyaghoz hozzáférhettek, munkájuk elé sehol sem gördítettek akadályokat. A decemberre elkészült hatszáz oldalas kötetből mindössze huszonöt oldal jutott a magyar vonatkozásoknak. A kutatók igyekeztek, már amennyire a terjedelmi megkötések engedték, mindenről szólni, ami fontos. /Tismaneanu-jelentés elemzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./2008. szeptember 12.
A kolozsvári Magyar Színházban szeptember 11-én Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára és Zilahi László, a nemzetpolitikai főosztályvezető helyettese emléktáblákat adott át a Nemzeti Jelentőségű Intézmények kategóriájába sorolt erdélyi intézetek képviselőinek. A Nemzeti Jelentőségű Intézmény emléktábláját a következő intézmények vették át (zárójelben a kitüntetést átvevő képviselőjük): Sapientia EMTE (Dávid László), Iskola Alapítvány (Nagy László), Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ (Dáné Tibor Kálmán), Erdélyi Múzeum-Egyesület (Egyed Ákos), Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (Veres Valér), Szövetség a szórványért (Lakatos András), Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (Lászlóffy Pál), marosvásárhelyi Teleki Téka (Lázok Klára), valamint az Eurotrans Alapítvány keretében tíz erdélyi magyar színházi intézmény, köztük a kolozsvári Állami Magyar Színház (Tompa Gábor) és a kolozsvári Állami Magyar Opera (Simon Gábor). /Ö. I. B. : Nemzeti jelentőségű intézményeket tüntettek ki. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./2008. november 4.
November 5-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában bemutatják a Kincses Képeskönyv sorozat második darabját. A kötet Marosvásárhely történetét és fejlődését meséli el tizenkét színes fejezetben nem csak gyerekek számára; a kiadványt Zágoni Balázs meseíró és Jánosi Andrea illusztrátor jegyzik. A történelmi hitelességért pedig öt fiatal marosvásárhelyi történész és művészettörténész vállalja a felelősséget. Karácsonyi István, Lázok Klára, Orbán János, Novák Zoltán és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója kutatták és gyűjtötték össze a városra vonatkozó adatokat és dokumentumokat. /Kincses Képeskönyv – bemutató. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./2009. március 26.
Nyolc hónap után újra megnyitotta kapuit Marosvásárhelyen a Teleki Téka. A felújítási munkálatok során kicserélték a teljes villamoshálózatot, korhű, felújították az épület fűtésrendszerét is. A Teleki-Bolyai Könyvtárban újdonságnak számít a múzeum-pedagógia, amelyen általános iskolásokat avatnak be a könyves szakmába. Az ötlet Lázok Klárától, a Téka munkatársától származik. /Antal Erika: Kinyitott a Teleki-Bolyai Könyvtár. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./2009. augusztus 27.
Létezése óta közel nyolcvan éve volt a kapubejárat felett a marosvásárhelyi Teleki Téka szimbóluma, a bagoly, amelyet augusztus 26-án leszerelt a Maros Megyei Múzeum restaurátora, András Tihamér. A bagoly restaurálására a Rotaract-Téka Marosvásárhely ifjúsági szervezet a Félsziget fesztivál alkalmából indította Fizess egy sört a bagolynak című akcióját, amely keretében sikerült összegyűjtenie a restauráláshoz minimálisan szükséges 2000 lejből 1370 lejt. A hiányzó 700 lejjel Markó Eszter bukaresti ügyvéd, a Teleki Téka egykori olvasója egészítette ki az összeget. A Maros megyei múzeum igazgatója, Soós Zoltán felajánlotta, hogy a további, a restauráláshoz szükséges költségeket állja a múzeum. Lázok Klára könyvtáros, a Teleki Téka munkatársa, ötletgazda és a gyűjtés szervezője korábban a Teleki Sámuel-korabeli székek felújítására hívta fel sikeresen a vásárhelyiek figyelmét, most a Félszigetre szórakozni érkező ifjúságot próbálta megmozgatni a közösségi ügy érdekében. /A. E. : Elröppent a bagoly a Teleki Téka kapujáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./2009. szeptember 22.
„Az erdélyi magyar történetírásban az 1980-as évektől elmélyült szakemberhiány maradandó nyomokat hagyott a szakmában. A rendszerváltás után az intézményes keretekben (múzeum, kutatóintézet, egyetem, állami levéltár) alulreprezentált magyar történészek még jó néhány évig úgynevezett egyszemélyes műhelyként művelték a történetírást Marosvásárhelyen. Mindezek ellenére Bónis Johanna, Pál-Antal Sándor, Spielmann Mihály és Szabó Miklós tanulmányai, monográfiái nemcsak a helytörténeti munkákat gyarapították, hanem sok esetben az összmagyar történetírás szerves részévé váltak. A kilencvenes évek közepétől a történészképzés látványosan megváltozott. Megjelent a pályán egy, a kutatói munka és a történetírás iránt érdeklődő új nemzedék. ” – olvasható Novák Csaba Zoltán: Fiatal társadalomkutatók Marosvásárhelyen című tanulmányában. (Korunk, 2007. október). Az új kutatónemzedéket tömörítő egyesület, a 2002-ben létrejött Borsos Tamás Egyesület elnöke, László Márton elmondta, az egyesület céljai: társadalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, értékelések, dolgozatok és kutatások végzése és támogatása. Kapcsolatteremtés és együttműködés az erdélyi magyarság nemzetiségi jellegű tudományos intézményeivel. Értekezletek, tudományos tanácskozások, konferenciák, szemináriumok és előadások szervezése, időszakos kiadványok, könyvek kiadása. Az egyesület tagjai Barabás Kisanna művészettörténész (Marosvásárhelyi Katolikus Gyűjtőlevéltár), Berecki Sándor, Győrfi Zalán, László Keve régészek (Maros Megyei Múzeum), Berekméri Róbert hadtörténész (Marosvásárhelyi Református Gyűjtőlevéltár), László Márton levéltáros (Maros Megyei Állami Levéltár). A Teleki Téka munkatársai közül Kimpián Annamária művészettörténész, Lázok Klára jelenkortörténész, Márton Krisztina restaurátor, Petelei Klára térképtörténész, Weisz Szidónia címertankutató tagjai egyesületnek. További tagok Novák Csaba Zoltán jelenkortörténész, Simon Zsolt újkorkutató (a Román Akadémia Gh. Sincai Kutatóintézetének tagjai), Soós Zoltán régész (a Maros Megyei Múzeum igazgatója), Tamási Zsolt egyháztörténész (7. sz. Általános Iskola történelem szakos tanára), László Lóránt újkorkutató, és Nemes Gyula helytörténész (Nagyernye). Az egyesület 2004 novemberében a marosvásárhelyi Bethlen Alapítvánnyal és a Pósta Béla Egyesülettel közösen megszervezték II. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. 2005 októberében helytörténeti konferenciát tartottak Marosvásárhely történetéből címmel. 2006-ban több előadásból-beszélgetésből álló rendezvénysorozat volt. 2006 novemberében tartották a IV. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát, majd 2007 augusztusában a IV. Kisebbségtörténeti Konferenciát Kisebbségi életpályák címmel. Ebben az évben is több tudományos előadást szervezett az Egyesület. László Márton /sz. Marosvásárhely, 1976. nov. 2./ a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karán végzett. 2003–2004-ben szakmai referensként dolgozott a Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteménynél, Kolozsvárott. 2004 és 2006 között Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában tanult tovább, disszertációjának tárgya: kollektivizálás Székelyföldön. 2007-től az Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatóságán levéltárosként tevékenykedik. Az ötvenes évek társadalomtörténetét kutatja, és több, a világhálón is elérhető tanulmányt közölt a Maros tartománybeli kollektivizálásról, a kulák-névjegyzékekről. Eddigi legnagyobb szakmai eredményének Máthé János: Magyarhermány kronológiája c. kéziratának megjelentetését tekinti /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/. A világhálón is megtalálható László Márton román-magyar állambiztonsági szótára, amelyben a korabeli román nyelvű dokumentumok szakterminológiáját magyarázza és fordítja. László Márton szerint egyes erdélyi jelenkortörténészek által művelt „sérelemtörténet” és „szenvedéstörténet” helyett a tárgyilagos hangvételű, elemző és összehasonlító megközelítésre kell törekedni. /Bölöni Domokos: Új kihívások előtt a fiatal történészek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./2009. szeptember 24.
Divatbemutató, filmvetítés-sorozat, képzőművészeti tárlat, könyvkiállítás – a Marosvásárhelyi Kulturális Központ szervezte Barokk év rendezvénysorozata. A Bernády Házban Lázok Klára szervező telt házas publikumot üdvözölhetett a kiállítás megnyitóján, amelyen a barokk kor művészetéből ihletődő más képzőművészeti ágak alkotói is bemutatták műveiket. A falakon lévő ruhaköltemények mellett textil- és kerámiamunkák, festmények illetve grafikák sorakoztak. /Nagy Botond: (Kor)szellemet idézők. Barokk a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./2009. december 3.
Restaurálták a marosvásárhelyi Teleki Téka cégérének számító fémbaglyot. A tudományt jelképező bagoly kilencven éve ül a könyvtár bejárata fölött, most restaurálták először. Lázok Klára, a Teleki Téka munkatársa kezdeményezte a restaurálást, nyáron a Félsziget fesztiválon „Fizess egy sört a bagolynak” elnevezésű akcióval kezdett gyűjtésbe a fiatalok körében. /Antal Erika: Helyére került a Téka-bagoly. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./2011. január 12.
Vásárhelyen mutatkozott be a Pro Minoritate
A határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
A főszerkesztő kiemelte, a Pro Minoritate alapvetően kisebbségpolitikával foglalkozik, azonban a művészetekre is figyel, így volt már olyan lapszám, amely a képzőművészeteknek adott teret, vagy olyan, amely a térhasználattal foglalkozott. A most bemutatott, 2010-es téli számnak a határon túli színház- és filmművészet a témája.
A szerzők közül Király Kinga Júlia és Lázok Klára volt jelen, velük beszélgetett Ungvári Zrínyi Ildikó, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. Király Kinga Júlia a Bibliothèque Pascal című filmről írt egy elemzést.
„Hajdú Szabolcs érezhetően színházi környezetben filmezett” – emelte ki Király Kinga Júlia. A filmet többek közt Marosvásárhelyen is forgatták, és szereplői közül sokan románul beszélnek. Lázok Klára a Kötő József szerkesztette színházi lexikonról, valamint a Zágoni Bálint által jegyzett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetről írt recenziót. Az előbbiről Lázok Klára úgy vélekedett, hogy hiánypótló, jó könyv, amely diákoknak és színházi szakembereknek eddig össze nem szedett információkat tartalmaz, több, mint lexikon, inkább olvasókönyv. Zágoni Bálint könyve rengeteg kutatáson alapszik, az ismeretterjesztés műfajába sorolható.
A lapban írt még Virág György, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház helyzetét taglalja az önkormányzat szemszögéből, arra keresve a választ, hogy kinek kellene ezt a kulturális intézményt működtetnie: az önkormányzatnak, a minisztériumnak, netán a magyar kormánynak. Bodó Ottó, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházról közöl írást, Jakab-Benke Nándor a román filmről ír, Szerbhorváth György Vicsek Károly vajdasági filmrendező életútját vezette végig.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. május 2.
A cenzúra természetérõl
A cenzúra mûködése az 1950-es, '60-as években témában tartott elõadást Lázok Klára doktorandusz a fiatal történészeket tömörítõ Borsos Tamás Egyesület április végi rendezvényén
A sajtóigazgatóság minden egykori szocialista országban körülbelül azonos elvek és felépítés szerint mûködött, ám az egyes cenzúrázható tartalmak tekintetében nagy különbségek mutatkoztak - ecsetelte Lázok Klára Marosvásárhelyen, az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében tartott rendezvényen. A zömében fiatalok alkotta közönség a román és a magyar sajtó- és könyvcenzúra rendszerével ismerkedett meg, például azzal, ahogyan egy kézirat eljutott a szerzõtõl a cenzurális hatóságokon keresztül a megjelenésig, vagy a végleges elutasítás révén a szemeteskosárig.
A szerzõ és a kiadó között csupán az elsõ szinten létezett kommunikáció, mert amint a kiadó továbbküldte, lektorok sokasága nézte át, vizsgálta, kötelezõ érvénnyel javasolt módosításokat. A cenzorok általában középszintû felkészültségûek voltak, a bonyolultabb szövegeket nem értették, éppen ezért gyanúval kezeltek minden intellektuális tartalmat.
?ldözendõk voltak az ideológiailag a marxizmussal szemben álló szövegek, azok, amelyeket nacionalistának vagy sovinisztának minõsítettek, illetve azok a lírai próbálkozások, amelyek nem sugalltak kellõ optimizmust, és a befogadáshoz bizonyos intellektuális felkészültséget is feltételeztek. ?ppen ezért a modern költészet nem kapott zöld utat az '50-es, '60-as évek kiadványaiban, derült ki Lázok Klára elõadásából.
Antal Erika
?j Magyar Szó (Bukarest),2011. október 18.
A nyitás híve vagyok"
Beszélgetés Lázok Klárával, a Teleki Téka új vezetőjével
Ezen ősztől új vezetője van Erdély talán leghíresebb könyvtárának, a marosvásárhelyi Teleki Tékának. Lázok Klárát könyvtárosként ismerhette meg a város olvasni szerető polgársága, a népszerű gyerekprogramok szervezője az új vezető. Vele beszélgettünk.
– Gratulálok, és kérlek, mesélj az előzményekről.
– Elődöm, Spielmann Mihály könyvtáros, történész augusztus elsejétől nyugdíjba vonult. Mi tulajdonképpen a Maros Megyei Könyvtár dokumentációs osztálya vagyunk, így az én tisztségem nem igazgatói, hanem osztályvezetői tisztség. Versenyvizsgát szerveztek, amelyen hárman vettünk részt, és amelyen az interjú mellett egy három évre szóló, saját tékafejlesztési tervet kellett bemutatni, ennek alapján választották ki azt, akit alkalmasnak látnak a tisztség betöltésére. Az elmúlt években a téka alkalmazottjaként több menedzseri projektet vezettem végig, például a Fogadj örökbe egy széket, a Fizess egy sört a bagolynak, a Légy a Téka hangja programokat, és az érintőképernyős berendezésre is sikerült összegyűjteni a pénzt, életbe léptetni a kiállítási terek infrastrukturális fejlesztési terveit. Ezek a tevékenységek valószínűleg számítottak abban, hogy az én fejlesztési tervemet fogadta el a kiértékelő bizottság.
– Mit tartalmaz ez a terv?
– Az épület felújítási munkálatainak végéig, tehát a jövő nyárig a könyvtári háttérmunkák, a leltározás, az infrastruktúra-fejlesztés előkészítése. A jövő évi nyitáskor az olvasóterem és a kiállítási terek technikai korszerűsítése, az új audio- és érintőképernyős információs rendszer üzembe helyezése, hogy ezeket a látogatók is használhassák, valamint a kiállítások átrendezése. A célunk, hogy megközelítsük a nyugati múzeumok szintjét, olyan kiállításokat szervezzünk, amelyek – amennyire ezt a tárgyak jellege megengedi – interaktívabbak, amelyeket könnyebben befogadhat a közönség. A korszerűsítés mellett nagyon fontos a téka hagyományos jellegét megerősíteni, az olvasók és tudományos kutatók kutatásait elősegíteni, ezért felújítjuk az olvasótermet is. Jövőre nyitunk, addig be kell fejeznünk a külső és belső restaurálási munkálatokat, a könyveket vissza kell hordjuk a nagyterembe, ez utóbbit nem lehet gyorsan végezni.
– Hogyan álltok a felújítással?
– A munkálatok Spielmann Mihály vezetése alatt kezdődtek, ez generálfeljavítás, először a külső falakat, majd az udvar felőli külső részt fejeztük be, most a belső restaurálás folyik. Az olvasótermeket majdnem befejeztük, most vakolják a nagytermet. A munkálatok ellenértékét az eltartó Maros Megyei Tanács biztosítja, az összes szárny immár a téka tulajdonában van.
– A hároméves fejlesztési terven túl melyek a távolabbi terveid, intézményvezetési perspektívád, ha úgy tetszik?
– Folytatjuk az állomány megőrzését, az új gépek, eszközök, berendezések beszerzését. Hosszú távon a nyitás híve vagyok, szeretném, ha a tékát jobban behelyeznénk a közösség tudatába, életébe: a könyves kultúra népszerűsítését célzó rendezvényeket szervezünk, akár könyvvásárt is. Továbbra is folytatjuk a gyerekprogramokat: négy éve kezdődött a Tékagyerekprogram az V–VIII. osztályosoknak, illetve a könyvműhely gyerekfoglalkozás, tavaly indult és idén is folytatódik a Mesék a diófa árnyékában című meseolvasó- délelőtt, ez évtől pedig középiskolásoknak is indítottunk fejlesztési programot. Ez is része a téka jövőjéről alkotott elképzelésemnek. A tékának van egy hihetetlen didaktikai potenciálja, ezt a gyerekek szintjén a legnagyszerűbb kiaknázni, elkezdeni, és ezt vezetőként is folytatni szeretném.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)2012. március 19.
Több mint 500 kötet tűnt el a vásárhelyi Teleki Tékából
Több mint ötszáz kötet hiányzik a marosvásárhelyi Teleki Téka állományából – jelentette be hétfőn a könyvtár vezetősége hivatalosan is azt, amit hónapok óta sejteni lehetett. Az egy hónapon keresztül folyó leltár során a Teleki-Bolyai illetve a Maros megyei könyvtár szakembereiből álló vegyesbizottság megállapította, hogy a legutóbbi, 1967-ben végzett teljes leltár óta 538 kötet tűnt el. Ezek közül tizenhetet a 16. században nyomtattak, 111-et pedig az 1600-as években. A 18. századbeli gyűjteményből hatvanötnek veszett nyoma, az 1800 és 1899 közöttiekéből pedig félszázat loptak el.
A 20. századi kötetek közül 257 darabnak kelt lába és szintén hiányzik a leltárból 38 olyan példány is, amelyről nem lehet tudni mikor került ki a nyomdagépből. Állomány szerint a legtöbb kiadvány, 174 a Bolyai-raktárból hiányzik, 153 az új raktárból, 125 pedig a Teleki-állományból.
„Több, mint száztízezer leltári számot néztünk át, ami darabszámra ennél lényegesen több kiadványt jelent. Szerencsére az eltűnt kötetek között nincsenek ősnyomtatványok vagy unikumok, olyasmik, amelyek pótolhatatlanok lennének” – mondta Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője. Hangsúlyozta, a több mint félszáz kötetnek nem feltétlenül az utóbbi időben kelt lába, hisz az utolsó, átfogó leltár ezelőtt 45 évvel készült.
Mint ismeretes, a botrány két évvel ezelőtt robbant ki, amikor egy 2007-ben elkezdett leltár nyomán kiderült, hogy valakik megtizedeltét Erdély egyik legrégebbi és legértékesebb könyvtárának az állományát. A 2007 és 2010 közötti leltárhoz képest, amikor az igazgatóság 616 eltűnt kötetről számolt be, közel nyolcvan már a mostani leltár során előkerült.
Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatója kifejtette: más, hasonló helyzetbe került nyugat-európai könyvtárak mintájára a közeljövőben a Teleki Téka is közzéteszi az eltűnt kötetek adatait. „Hamarosan több weboldalon is meghirdetjük az ellopott könyvek listáját. Reméljük, így legalább néhány példánynak a nyomára tudunk bukkanni, és miért ne, vissza is tudjuk szerezni azokat” – adott hangot derűlátásának az igazgató.
Arra a kérdésre, hogy az 538 kötet eltűnésével mekkora kár érte a Teleki Sámuel által alapított tékát, egyik szakember sem tudott választ adni. Mint mondták, ugyan nekiláttak a hiányzó állomány felértékeléséhez, de látván, hogy a szabadpiacon mekkora áringadozások vannak, felhagytak kísérletükkel.
Kérdésünkre, hogy az általuk vezetett intézménynek van-e anyagi alapja arra, hogy a külföldi antikváriumokban esetleg előbukkanó bizonyos kötetekre áldozzon, mind Monica Avram, mind Lázok Klára nemmel válaszoltak. Utóbbi szerint azonban az élet tapasztalata azt mutatja, hogy a nemes célokra létezik közösségi összefogás és adakozási kedv. „Ez nemcsak Marosvásárhely vagy Erdély ügye, hanem egész Közép-Kelet-Európáé. Hiszek abban, hogy az elkövetkezendő években, amikor kampányokat készülünk szervezni az állomány pótlására, sokan mellénk fognak állni” – fejtette ki a Teleki Téka vezetője.
A feltételezett tolvajokról a rendőrség még mindig nem hajlandó nyilatkozni. Livia Popa szóvivő szerint mindaddig, amíg a nyomozás nem zárul le, a bűnügyi szervek semmiféle információval nem szolgálhatnak.
Mint ismeretes, a román és a magyar rendőrség közösen nyomoz a Teleki Tékából eltűnt évszázados könyvek után. A hazai rendőrök azok után kérték budapesti kollégáik segítségét, miután a gyanúsítottak szűkített listájára bizonyos Dobos Ferenc János magyar állampolgár is felkerült. „Ez az úriember a rendőrség régi ismerőse, akiről már évek óta tudni lehet, hogy nagyon vonzódik a régi és értékes könyvekhez” – nyilatkozta korábban lapunknak Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatója.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 22.
Kapunyitás előtt a Teleki Téka
A megnyitó napján a Koncz-kódex is megtekinthető
Másfél esztendős szépítő álomból ébred a hét végén a marosvásárhelyi Teleki Téka. Az erdélyi művelődéstörténet egyik legjelentősebb fellegvárának számító épület javítási és korszerűsítési munkálatok miatt többször bezárt az elmúlt három évben, tavaly március óta pedig egyáltalán nem látogatható. Mire számíthatunk a megnyitó ünnepségen, és milyen változásokat tapasztalhatnak az elkövetkezőkben a Téka szolgáltatásait igénybe vevők? – kérdeztük Lázok Klárától, az intézmény vezetőjétől.
– Augusztus 25-én, szombaton délelőtt 10 órakor várjuk az érdeklődőket a Téka udvarára, ahol a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia harsonanégyese, illetve a barokk táncokat előadó kolozsvári Passeggio táncegyüttes teremt ünnepi hangulatot. Ezután a három bemutatásra váró tér felé irányítjuk a nagyérdeműt. A felújított tárlatok mellett egy időszakos kiállítással is készültünk, illetve ekkor nyílik meg az egyik földszinti helyiségben – a diófától balra – berendezett interaktív médiasarok, azaz a Téka-mozi, ahol az intézményről szóló kisfilmeket tekinthet meg, illetve az itt elhelyezett számítógépeken a Téka-programokba is bepillanthat a közönség. A napot a Tiberius vonósnégyes este 8 órakor kezdődő udvari koncertje zárja.
– Beszéljünk az időszakos kiállításról.
– A Téka legjeiből válogatást nyújtó Értékek és kuriózumok című tárlatról van szó, melynek kurátora László Kimpián Annamária. Ez a kiállítás egyrészt szakmai, könyvtörténeti szempontból kínál maradandó élményt, látogatói a megnyitó napján a legrégebbi kéziratunkat, a hatodik magyar nyelvemléket, a Marosvásárhelyi Sorokat tartalmazó Koncz-kódexet is megtekinthetik, amelyet csak erre a napra veszünk ki a páncélszekrényből. Ugyanakkor a legértékesebb könyveink mellett a legérdekesebbek is helyet kapnak ezen a kiállításon, így a közönség azt is megtudhatja, hogy melyik a Téka legkisebb, legnagyobb, illetve leghamisabb könyve.
– A megnyitót nyílt napok követik.
– Augusztus 28-tól, jövő keddtől 31-ig, csütörtökig bemutatókat tartunk a Téka új olvasótermében az intézményben zajló munkáról a restaurálástól- konzerválástól a kutatási lehetőségeken, illetve olvasótermi tevékenységeken át a gyerekprogramokig. Az előadások délelőtt 11 órától román, déli 12 órától magyar nyelven hallgathatók meg. Augusztus 31-én délután 5 órakor pedig sor kerül a Bolyai Múzeum megnyitójára. Azért nem vontuk össze ezt az eseményt a szombati ünnepséggel, hogy érzékeltessük az emlékszoba jelentőségét, amely eddig a Téka árnyékában húzódott meg. A Bolyai- emlékszoba kurátora Kovács G. György. A múzeum megnyitója után a Bolyais Világtalálkozóval közös programpontként egy Marosvásárhelyről szóló irodalmi összeállítást, illetve a Kővirág együttes koncertjét hallgathatják meg a Téka udvarára betérők, majd este 9 órától ugyanitt Sebestyén Aba Kocsis István Bolyai Jánosról szóló monodrámáját adja elő.
– Milyen újdonságok várnak a felújított Teleki Téka látogatóira, olvasóira?
– A megyei tanácsnak köszönhetően, illetve a kulturális és a vidékfejlesztési minisztérium támogatásával sikerült teljesen felújítani a műemlék épületet, mind raktárainkat, mind múzeumi tereinket. Az egyik lényeges változás az, hogy új helyiségbe költözött az olvasóterem, illetve mostantól két olvasóterme lesz a könyvtárnak, a megfelelő kutatási lehetőségek biztosítása érdekében külön teremben várjuk a kutatókat és külön teremben a dolgozataikhoz adatot gyűjtő, vizsgára készülő diákokat. Ezeket a helyiségeket az épület legszebb termeiben rendeztük be. A látogatók a kapu alatt elhelyezett érintőképernyőkön betekintést nyerhetnek programjainkba, illetve virtuálisan lapozgathatnak a régi könyveinkben. A legfontosabb újítás a már említett médiaterem. Igyekeztünk az állandó kiállításokat is "feldobni", interaktívabbá tenni, ennek érdekében minden tárlóhoz ismeretterjesztő kártyákat szerkesztettünk, egyelőre magyar és román nyelven, az angol változat jövőre készül el. Ugyanakkor jövő nyártól az egyéni látogatók számára audioguide (szerk. megj: fülhallgatós) tárlatvezető szolgáltatást biztosítunk.
– Bizonyára a gyerekprogramok is folytatódnak.
– Természetesen idén októbertől újra lesznek gyerekfoglalkozások. A kisiskolások számára újra megszervezzük a mesedélelőttöket (ezek szokás szerint minden hónap második szombatján zajlanak), az 5-8. osztályos diákok pedig az általános műveltséget gazdagító Tékagyerek tevékenységeken, illetve a Téka- könyvesműhely nevű gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt (minden hónap harmadik, illetve negyedik szombatján).
– Milyen terveitek vannak még a közeljövőben?
– Nagyon fontosnak tartjuk a Tékában zajló tudományos kutatásokat, szeretnénk ezeket támogatni, jelenleg néhány kutatói ösztöndíj előteremtésén dolgozunk. Ugyanakkor folyamatosan készítjük a könyvtári segédanyagokat, bővítjük állományunk elektronikus katalógusát.
– Gyarapodott-e az állomány az utóbbi időben?
– Az elmúlt évtizedben a Téka Alapítványon keresztül rendszeresen pályáztunk könyvvásárlásra, és sikerült beszereznünk a legfrissebb, társadalomtudománnyal kapcsolatos szakkönyveket.
– Mikor nyitja meg kapuit a Teleki Téka az olvasók előtt?
– A látogatókat augusztus 25-től várjuk, az olvasótermet pedig a nyílt hét után, szeptember 4- én, kedden nyitjuk meg. A nyitvatartási idő nem változott, a múzeumi terek hétfő kivételével mindennap látogathatók, keddtől péntekig 10–18 óra között, szombaton és vasárnap 10 és 13 óra között, az olvasókat keddtől péntekig szintén 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 13 óráig fogadjuk.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)2012. augusztus 24.
A kollégium szellemisége élő, kultúrateremtő és -őrző”
Az augusztus 31. – szeptember 2. közötti hatodik Bolyais Világtalálkozó szervezői Kovács Levente rendezőt kérték fel az ünnepi gálaműsor megszervezésére, Haller Béla tanár pedig a Teleki Téka programkínálatát koordinálja. Tőlük érdeklődtünk, hogy mire számíthat a világ minden tájáról hazalátogató több ezer bolyais öregdiák.
Szeptember elsején 18 órától a Kultúrpalota nagytermében tartják a hatodik Bolyais Világtalálkozó ünnepi gálaműsorát. A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre felkérésének eleget téve Kovács Levente rendező bolyais alkotásokat „álmodott” színpadra.
– Mit gondol, beférnek az érdeklődők a Kultúrpalota nagytermébe?
– Szeretnénk, ha mindenki beférne, de igen hízelgő lenne a rendezvényre nézve, ha ez nehézségekbe ütközne. Az lenne az igazi, ha a zsúfolt nézőtér mellett a nézőszámot többszörösen meghaladó kint maradottak tömege óriási kivetítőkön követhetné a gálaműsort. Ez a „jövő zenéje” lehet, ahogy mondani szokás. Szóval jöjjön mindenki, bolyais vagy nem bolyais vásárhelyi, aztán majd meglátjuk…
– Mire számíthatunk, mivel készülnek, kiket láthatunk? – A teljesség igénye nélkül elmondható. hogy egyrészt az iskolában működő, színvonalas művészcsoportok (kamarakórus, furulya együttes, néptánccsoport) mellett meghívott hivatásos művészek is fellépnek, mindegyikük valamilyen módon kötődik a kollégiumhoz, vagy tágabb értelemben a bolyais szellemiséghez. Fellépnek opera és operett-részletekkel a marosvásárhelyi Filharmónia fiatal szólistái (Boros Emese, Buta Árpád, Szabó Levente, Trózner Kincső, zongorán kísér Ávéd Éva), népdalcsokor hallható (Kilyén Ilka, és lánya, Ritziu Ilka Krisztina, egyetemi hallgató előadásában), a Tompa Miklós társulat színészei musical-részletekkel, szavalattal, monodráma részlettel (Szabadi Nóra, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba) szerepelnek, vendégünk lesz a budapesti Bolyai Vonósnégyes és elhangzik Csíky Boldizsár szerzeményeként egy különleges hegedűszóló (előadó Selmeczi János, Budapest), mely egy geometriai képletet fordít a zene nyelvére.
– Mi a témája, mondanivalója a gálaműsornak?
– Egy gálaműsornak az üzenetét nehéz egy mondatba sűríthetően megfogalmazni. A fő cél az, hogy érzékeltessük: a kollégium szellemisége élő, kultúrateremtő és -őrző, átfogja a különböző területeken alkotó embereket és találkozási alkalmat teremt mindazokkal, akik ezt az egyetemes és ugyanakkor erőteljesen lokális jelentőségű, évszázados múltú szellemiséget élik, átélik és életük részeként ápolják.
– Hogyan kötődik Kovács Levente a Bolyaihoz?
– Azon túlmenően, hogy bolyais diákként felejthetetlen évekkel ajándékozott meg a kollégium, döntő szerepet játszott egész életem alakulásában. Amikor 1961–63 között én, mint pályakezdő fiatal magyartanár az iskolai színjátszás irányítójaként közel húsz, köztük hat egész estét betöltő előadást rendeztem, eldőlt a további sorsom. A színiakadémia akkori vezetősége átszerződtetett gyakornoknak az intézetbe, s így a kezdő tanári életpályám teljes mértékben a színészképzés és a színpadi rendezés irányába fordult. Ez a Bolyaiban töltött tanárkodó időszakban nyíló lehetőségek – melyek biztosítása miatt örök életemre hálás vagyok akkori igazgatómnak, Kozma Bélának – nélkül ez nem történhetett volna meg. ki tudja, most hol lennék?
Mit láthatunk a Teleki Tékában?
A bolyais öregdiákokat a Teleki Tékában is programmal várják, a szervezést Haller Béla tanár vállalta. „A Teleki Tékában a Világtalálkozó vendégei augusztus 31-én, pénteken részt vehetnek 17 órától a Bolyai Emlékmúzeum újranyitásán, 18 órától az udvaron a Tegnap – ma – holnap zenés-irodalmi összeállításon, amelyben marosvásárhelyi írók, költők műveiből olvasnak fel ex-bolyais színészek és muzsikál a Kővirág együttes, 21 órától pedig Sebestyén Aba színművész adja elő Kocsis István A tér című monodrámáját. Szeptember 1-én, szombaton 11.10-kor a Téka olvasótermében tudományos előadások hangzanak el a Bolyaiakról és a Bolyaiak koráról Dr. Weszely Tibor, Dr. Körtesi Péter és Dr. Oláh-Gál Róbert részéről. A könyvtár szombaton és vasárnap látogatható 9–13 óra között. Valószínűleg a sokáig nem látogatható és most szépen felújított Teleki Téka augusztus 25-i újranyitása adta az ötletet a Könyvtár belső és külső tereinek igénybevételéhez. Egyébként magától adódik a gondolat, hogy a kultúrának a közelben álló másik fellegvára, amely az 1948-ban államosított kollégiumi könyvtár 80 ezer kötetét és a két Bolyai kéziratos hagyatékát is őrzi, egyik helyszíne legyen a Világtalálkozó(k)nak. A szervezők dolgát nagymértékben megkönnyítette Lázok Klára könyvtárigazgató készséges együttműködése” – ismertette Haller Béla.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro2012. augusztus 27.
Megnyílt a felújított Teleki Téka
Tizenhárom évig tartó, több szakaszban végzett restaurálási munkálatok zárultak le a marosvásárhelyi Teleki Tékában. A kétszáztíz esztendős könyvtárban, amely szombaton délelőtt nyitotta meg kapuit, ismét ünnepi hangulat uralkodott. Az egybegyűltek félretették a két évvel ezelőtt bebizonyosodott könyvlopási botrány okozta gondokat, és örömmel ünnepelték a báró Teleki Sámuel Marosvásárhelyre testált hagyatékának otthont adó épület megújulását. A hétvégi esemény ünnep volt a tékaalapító erdélyi kancellár utódai, a munkálatokat finanszírozó megyei önkormányzat, a könyvtár hajdani és jelenlegi munkatársai, de főként az alkalmi és visszatérő olvasók és látogatók számára.
„Ünnep számunkra ez a nap, mert a közönség sorain végignézve bebizonyosodni látom azt, hogy ebben a felfordult világban a Teleki Téka olyan sziget, amelyen a különböző oldalak, különböző felfogások, különböző kultúrák találkozhatnak. És ez az, ami nekem a legfontosabb a Tékában, az a szellemi komfortérzés, hogy itt a könyvekben rejlő tudomány az érték, s ettől kezdődően lehetne ez a szellemi műhely akár Párizsban, Bécsben vagy Heidelbergben is” – hangsúlyozta köszöntőbeszédében a Bolyai téri szellemi műhely fiatal vezetője, Lázok Klára, aki a hősgenerációnak nevezett elődeinek, Deé Anikónak, Zsigmond Irmának, Mesaroş Vivinek, Spielmann Mihálynak és Kelemen Sándornak mondott külön köszönetet. Mint mondta, a modern kor kínálta új eszközöket is felhasználva, a könyvtár jelenlegi csapata az ő munkájukat szeretné folytatni.
„Erről szólnak azok az újítások, amelyekkel megpróbáltuk a látogatókhoz közelebb hozni kiállításainkat, illetve megkönnyíteni olvasóink munkáját. Erről szólnak a multimédiás hordozók, erről szólnak az ismeretterjesztő kis kártyácskák a tárlók mellett, az olvasóterem kibővítése, amellyel lehetőséget szeretnénk adni a diákoknak is, hogy használhassák legfrissebben beszerzett könyveinket anélkül, hogy a kutatók munkáját zavarnák” – fejtette ki Lázok Klára, aki a munkaközösség nevében a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris Díját vehette át szombaton.
Az elmúlt szálzadok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb erdélyi gyűjtőhelyének számító Teleki Tékát a Maros Megyei Tanács 3,1 millió lejes ráfordítással tette rendbe. „A munkálatok során az épület olyan volt, mint egy öreg hölgy: újabb és újabb gondjai adódtak” – jegyezte meg az önkormányzat volt elnöke, jelenlegi alelnöke, Lokodi Edit Emőke, aki a szűkös anyagi források ellenére is mindvégig szívügyének tekintette a téka rendbetételét. A hatóságok beruházását a Teleki család által létrehozott alapítványok toldották meg. Annak ellenére, hogy a kommunista diktatúra teljesen kisemmizte, megalázta, és valósággal elüldözte őket, a már öt világrész tizenhárom országában élő Telekiek egy pillanatig sem feledkeztek meg ősük 1802-ben megnyílt könyvtáráról. Amint az ünnepen megjelent Teleki Czakó Juliánna és testvére, Teleki Kálmán is hangsúlyozták, annak ellenére, hogy a család egyes tagjai már nem beszélik a magyar nyelvet, nemcsak hogy magyarnak tartják magukat, de a Teleki-hagyaték és -kultusz gondozásával magyarságukat is ápolják.
Az ünnepségen a kolozsvári Passeggio táncegyüttes barokk táncokat mutatott be a látogatóknak, majd a könyvtár értékes könyveiből és igazi kuriózumokból álló tárlat megnyitójára került sor. Lázok Klára felidézte a téka egykori könyvtárosa, Gulyás Károly szavait, aki valamikor arra biztatta, hogy „kicsi boltosok legyenek ebben a gyönyörű, nagy szellemi ingyenboltban”.
Kétszázezer kötetes tudománytár
Több mint kétszázezer kötetével a Teleki Téka enciklopédikus tudománytár, bibliográfiai ritkaságok őrzője. Törzsanyagát két nagyobb könyvgyűjtemény, a 40 ezer kötetes Teleki Téka és a 80 ezer könyvet számláló Bolyai Könyvtár képezi. Az ún. vegyes gyűjtemény több egykori magángyűjtemény, megszüntetett felekezeti iskola és egy ferences kolostor idekerült töredékkönyvtáraiból áll – ily módon a hagyományos erdélyi könyvtártípusok szinte valamennyi változata jelen van az állományban.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2012. december 15.
Digitalizálták Bolyai János kéziratait
Bolyai János tudományos kéziratainak a digitalizált változatát adta át az Erdélyi Magyar Műszaki és Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókszervezete (EMT MS) a híres matematikusról elnevezett múzeumrészlegnek.
A több mint egy évtizedig tartó munkán egy tízfős, Csegzi Magdolna által irányított csapat dolgozott. A több mint 12 ezer oldalt tartalmazó hagyaték feldolgozása és adathordozóra való átültetése a hét végére, Bolyai János 210. születésnapjára készült el.
„Lehet, hogy nem is fogjuk fel, mekkora pillanat ez, amikor a világ egyik legnagyobb matematikusának a munkásságát egy ilyen kis adathordozón átvesszük. Tény, hogy mától bárki számára elérhető Bolyai János műve, aki a Teleki Téka honlapján regisztrál” – köszönte meg Lázok Klára múzeumvezető, miután átvette Csegzi Magdolnától a parányi szerkezetet. Ezen van többek között az 1831-ben megjelent leghíresebb Bolyai-mű, az Appendix, mellyel a mértan Kopernikuszának tartott erdélyi tudós megalkotta a 20. század fizikai elméletek számára nélkülözhetetlen alapot jelentő nemeuklideszi geometriát.
A digitalizáció tizenegy évig tartó folyamata során a technika fejlődése is nyomon követhető. Előbb CD-re, majd DVD-re, végül pedig egy kis USB-adathordozóra mentették a feldolgozott adatokat. „Minket is meglep, hogy egy ekkora matematikus, ilyen nagy kiterjedésű munkássága egy ilyen kis adathordozón elfér. De, ha ezt még ő is látná…” – mondta viccesen Csegzi Sándor, az EMT MS elnöke, aki a Teleki volt vezetőjével, Spielmann Mihállyal voltak az adatfeldolgozás ötletgazdái.
Bolyai János tudományos munkássága ezennel egy harmadik példányban is bekerült a múzeumba. Az eredeti kézirat rendszerezését hatvan évvel ezelőtt, 1952 és ’54 között Benkő Samu végezte Kolozsváron. Rögtön a ’90-es fordulat után a Magyar Tudományos Akadémia készített egy fénymásolatot, mostantól viszont a világ bármely táján bekapcsolt számítógépről megtekinthető és tanulmányozható. Arra a kérdésre, hogy mennyire olvasható és érthető, Weszely Tibor Bolyai-kutató annyit mondott, hogy a kézirat kibogozására nem csak matematikai ismeretekre van szükség, de kell tudni „bolyaiul” is. A tudós egy eredeti gyorsírási módszert fejlesztett ki, melyben szláv nyelvekből átvett betűket is kevert. Kéziratának bizonyos részei azért is nehezen olvashatók, mert – a kor papírhiánya miatt – azok éppen arra íródtak, ami Bolyai János kezébe került: csomagolópapír vagy akár színházjegy.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro